Az egyik legismertebb vakondriasztó módszer a sörösüveg leásása a túrásba függőlegesen, a szájával felfelé. Ennek működési elve az hogy a szél elfúj az üveg szája felett, rezonanciát idéz elő, vagyis az üveg elkezd "zenélni". Mivel a vakond hallása kiváló, ezért elvileg ez egy működő módszer - lenne. Elvi hatékonysága a talajkötöttségtől függ, mivel a keményebb talajban gyorsabban és messzebbre terjed a hang.

A beásott, "zenélő" palack elvén működő vakondriasztó ipari változata az elemes és napelemes készülék, amely általában egy rúd, benne az elem, vagy a rúd tetején a gombaszerű  megjelenésű napkollektor. Ezek a készülékek rendszeres időközönként - teljesítménytől és ártól függően - gyengébb, vagy erősebb zümmögő, sípoló hangot adnak ki magukból. A hangerő az egészen szolidtól az idegtépő sípolásig terjedhet. Létezik konzervdobozból készült hobbielektronikai változat is.

Vajon működnek-e ezek az eszközök?

A mindenféle vakondűző módszer egyik nagy hátulütője, hogy a vakond nagyon szeret enni, és ha táplálékban gazdag területet talál, akkor szinte mindegy, hogy a kerttulajdonos mivel próbálkozik, mert hogy a régi-régi magyar gyártmányú Linda TV sorozat egyik epizódjából idézzük Bodrogi Gyulát: "Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!" Ha jó a terület, a vakond inkább mindent elvisel, zajt, bűzt, gázt, vizet, villanyt (vannak, akik 230 Voltot vezetnek a talajba, nem vicc!) de elmenni nem hajlandó.

A sörösüveg és a napelemes riasztó eleve időjárásfüggő - az egyik a szélerősségtől, a másik a napsütéses órák számától függ. De ha fúj, ha süt, ha friss az elem, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a vakond aktivitása nem csökken, sőt, képes akár kitúrni a földből a zavaró eszközöket is! Aki nem hiszi, próbálja ki! Úgyis szinte minden vakonddal küzdő kerttulajdonosnak van már otthon ilyen készüléke - a talajba leszúrva csak a még reménykedő kezdőknek - a többieknek már a garázspolcon.

Pedig mekkora üzlet az elemes-napelemes riasztó! Minden magára valamit is adó gazdabolt, hypermarket, webshop árulja, merthogy hű, mennyire hatékony. És milyen egyszerű a használata! Csak leszúrom és már indulok is!

Ha már a zajjal működő vakondriasztóknál tartunk, állítólag a nagy mozgásigényű, a kertben állandóan futkározó kutyát nem bírja megszokni a vakond. Állítólag. Nem keverendő a mozgó vakondtúrást 40 cm mélységig (feleslegesen) feltáró kotorékebekkel. Utóbbiak nem zavarják különösebben a vakondot, viszont a kertből rövid idő alatt kiváló díszletet csinálnak a Ryan közlegény forgatásához.

A következő posztban a bűzzel riasztó eszközöket taglaljuk.

Miklós Gergely - vakondstop.hu

Az előzőekben a vakond téli tevékenységével foglalkoztunk, most pedig, mielőtt rátérnénk a különféle vakond elleni módszerekre, megvizsgáljuk, hogy miért is nem olyan egyszerű elbánni a vakondokkal. Látni fogjuk, hogy a vakond személyében egy különleges képességekkel felruházott és nagyon specializált életmódú élőlényt ismerhetünk meg, a vakond szinte az állatvilág egyik Chuck Norris-a, mindent tud, mindent kibír. És nincs ellene fegyver - na, ez szerencsére nem igaz, de nézzük:

A vakond rendkívül falánk állat, naponta csaknem a testsúlyával megegyező mennyiségű táplálékot kell elfogyasszon a normális "működéshez". Ezért, ha táplálékban gazdag területet talál (jellemzően a nyári szárazság idején a környék egyetlen rendszeresen öntözött kertje), akkor a kerttulajdonos igencsak felkötheti a felkötni valót, hogy távozásra bírja a hívatlan vendéget.

A vakond táplálék igénye nem meglepő, ha belegondolunk abba, hogy naponta mekkora földmenyiséget kell megmozgatnia még akkor is, ha csak karban tartja a járatait, hát még, ha új alagutakat épít ki. Mérések szerint a testsúlyánál akár 32-szer nagyobb súlyú földtömeget is képes eltolni, ami csak az arányok érzékeltetésére kb. azt jelenti, mintha egy 70 kg testsúlyú férfi 2200 kg-ot tudna eltolni. Ilyen izomzatnak bizony kell a táplálék.

A vakond helyzeti előnye nyilvánvaló, ugyanis számos más üreglakó állattal ellentétben nem csak lakni és elrejtőzni, vagy téli álmot aludni (ugyan a vakondra az utóbbi nem jellemző) vonul le a föld alatti járataiba, hanem az életének minden mozzanatát ott éli. A földfelszínre a legritkább esetben jön fel, csak ha nagyon muszály, pl. ha a járatai tartósan víz alá kerülnek, vagy ha érzi, hogy el fog pusztulni. A macskáknál ismert az a magatartás forma, hogy általában elvonulnak meghalni, ha már érzik, hogy lejárt az idő, a vakondnál ugyanez azt jelenti, hogy feljön a felszínre - tehát kivonul az életteréből. Így ha "üzemképtelen" vakondot találunk a talajon, nem biztos, hogy a kutya, vagy a macska volt, sőt, az sem biztos, hogy a szomszéd dobta át, hanem egyszerűen csak "lejárt az állat szavatossága".

Mivel tehát a vakond mindent a föld alatt csinál, ezért olyan kiterjedt járatrendszert hoz létre, amely komoly hátrányba hozza azt, aki megpróbálja elfogni, vagy elűzni. Éppen emiatt - pl. az ürgével ellentétben - gyakorlatilag lehetetlen vízzel kiönteni a járataiból, mert mindig van hová elbújnia, valamint elég nehéz gyorsan annyi vizet juttatni a territóriumába, hogy egyszerre az összes járata tartósan víz alá kerüljön. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a hozzá hasonló súlyú emlősökhöz képest kétszer annyi vörösvérsejttel rendelkezik, így lényegesen több oxigént képes felvenni egyetlen levegővétellel, ami nagyban növeli a túlélési esélyeit egy oxigén-szegény közegben.

A blog írójának személy szerint eddig csak két alkalommal sikerült vakondot vízzel kiöntenie, mind a kétszer az állatka egy még - vakond szempontból - szűz területre fúrt be egy kiszáradt vizes árok alatt, amelyet egy kora reggeli zivatal megtöltött vízzel, így ottragadt egy mindössze 1-2 méter hosszú új járatban, amit kerti slaggal már nem volt művészet a szükséges időre elárasztani. Az élénken mozgolódó vakondtúrás mellé fektetett üres vödörbe a vakond már magától belemászott, lévén az az egyetlen száraz terület a közelben. Amúgy állítólag a vakond kiválóan úszik.

A bunkerrendszerek kiépítése Iwo Jima szigetén és Vietnamban is igen hatékony eszköz volt az ellenség dolgának megnehezítésére, hát még milyen jó működik a kertben, különösen, ha a módszert egy olyan igazi vérprofi alkalmazza, mint Chuck Norris a vakond. Nem tudható, hogy éppen hol jár, rengeteg a lehetőség az elrejtőzésre, a beszennyezett, bebüdösített járat szakasz gyorsan lezárható, szükség esetén pedig a támadás helyétől távol egy sokadik vészkijáraton ki lehet menekülni.

De a kerttulajdonos helyzete sem reménytelen. Miért? Ez lesz a következő poszt témája.

Miklós Gergely - vakondstop

A tél az idén sem maradt el érdeklődés hiányában, és úgy tűnik, hogy éppen a rendelkezésére álló időszak végére tombolja ki magát. Azonban, ha a naptárt nem is figyeljük, a hipermarketek szezonális részlegeinél járva mégis tudhatjuk, hogy hamarosan jön a tavasz, mert sok helyen már január végén pakolják ki a polcokra a kertészeti termékeket.

Megint megjelennek a különféle elemes, napelemes vakondriasztó készülékek, amelyekben már bokáig jár az ország kertbarát közössége, és sokan ütögették a fejüket a falba, hogy már megint csak pénzt dobtak ki az ablakon az ilyenek megvásárlásával.

Többen tapasztalhattuk/tapasztalhatjuk, hogy a kertünket a tavalyi évben is dúló vakond a tél folyamán nem ment el téli álmot aludni, hanem dolgozott tovább, sőt van, amelyiknek az átfagyott talaj sem akadály. Bizony a vakond téli álma csak legenda, sőt az sem igaz, hogy a harapásával megbénított gilisztákat raktároz el télre magának. Naponta csaknem a teljes testsúlyával megegyező  mennyiségű táplálékot eszik meg, amit elraktározni egy egész télre nem lenne képes. Amíg az átfagyott, hóval borított felszín felett süvít a jeges szél, addig a mélyben, a fagyhatár alatt az élővilág nem hibernálódó tagjai - mint pl. a vakond - élik az életüket, túrnak, fúrnak, táplálkoznak.

Öröm az ürömben, hogy a vakond által télen készített mély (30-120 cm a környezeti hőmérséklettől és talajtípustól függően) járatok várhatóan nem fognak beomlani nyáron sem, továbbá a kopogós hidegben a havas felszínre kitúrt vakondtúrások szépen összefagynak és egyben le lehet őket emelni, nem kell hozzá se vödör, se talicska, se gereblye.

Ha tavaly ősszel volt a kertünkben vakond, vagy esetleg még a télen is dolgozott, akkor nagy eséllyel tavasszal újult erővel fogja folytatni a munkáját. Jöhetnek az újabb praktikák, csodaszerek, amelyek vagy működnek, vagy nem.

A következő bejegyzésekben végigvesszük a különféle ismert hagyományos és kevésbé hagyományos, nem működő, kicsit működő, vagy működő vakondűző-vakondirtó (ejnye-ejnye, az utóbbiért kézre verés jár - a vakond védett állat!!) technikákat, módszereket, illetve a vakondokkal kapcsolatos tévhiteket, legendákat.

Miklós Gergely - vakondstop